7. fejezet – Család

 

 

Fent lefeküdt az ágyamra én meg a sarokban lévő babzsák fotelembe. Kis idő múlva megkérdeztem tőle azt, amit, azt hittem, hogy sosem fogok.

- Mesélsz a szüleidről? – annyi ideig csöndben volt, hogy nem hittem, hogy válaszolni fog.

- Mit szeretnél tudni róluk?

- Milyenek voltak?

- Kedvesek és megértőek de néha kibírhatatlanok. Gondolom tudod hogy van ez…? – rám nézett a válaszért és elmosolyodtam. Ezt igennek vette (és annak is szántam) és folytatta – Apám szinte teljesen olyan volt a nővéremmel, mint a tied veled. Anyám gyönyörű nő volt lángoló zöld szemmel és csokibarna hajjal. – itt abbahagyta én pedig odaültem az ágyam szélére. – A te anyukád milyen?

- Hát… olyan… fura… Egyik pillanatban tök jó fej a másikba meg mint egy gonosz boszorka. – ezen mind ketten elnevettük magunkat. - És a nővéred?

- Mi van vele?

- Milyen a természete? Hogy néz ki?

- A szőke haja hullámos és kb. derékig ér. Kicsit lobbanékony és néha nagyon gyerekes. – itt elmosolyodott. – és persze néha nagyon köcsög? – itt elnevettük magunkat.

- Hát igen… Együtt érzek veled…

- Alaric?

- Igen… - mondtam nevetve. – Az öcséd?

- Hát igen… Néha nagyon lefáraszt… - mondta nevetve – De attól persze szeretem. És a bátyáid?

- Mi van velük?

- Milyenek?

- Azt hittem ennyi idő alatt kicsit „kitapasztaltad” – mutattam idézőjeleket. – De akkor mesélek. Ric. Nos Ricet nehéz szavakba önteni – mosolyodtam el és a fejem a mellkasára döntöttem. – Fogalmazzunk úgy, hogy jobban „félt” mint az apám…

- Arra nem gondoltál, hogy tényleg félt?

- Jó persze nem lehetetlen… Csak nem hiszem, hogy ez még a féltés kategóriába tartozik…

- Miért?

- Láttad mit leművelt ott a parton, mikor odajöttél hozzám… Szerintem az már nem a féltés kategória…

- Értem. És Dic?

- Ő bezzeg tök jó fej… Simán falazott, hogy ő engedett el a buliba.

- Ez igazán kedves volt tőle.

- Kész az ebéd. – nyitott be Dic.

- Rendben megyünk. – mondtam. Kikászálódtunk az ágyból és lementünk.

 

/Sajnálom.. tudom, hogy rövid lett de a következő ígérem hosszabb... és azért is bocsánatot kérek, hogy eddig kellett várnotok az újra ami ilyen rövid.. /

 

6. fejezet – Titkok 3.

 

Sokáig csendben mentünk hazafele utána apa hirtelen megszólalt és a szívbajt hozta rám..

- Milyen a te barátod?

- Nagyjából olyan, mint én csak fiúba.

- Neki is ilyen ”színes” a haja?

- Nem. Neki fekete… és a szeme… a leggyönyörűbb, amit valaha láttam.., – apa elmosolyodott és én nem értettem, hogy min... – Most meg min vigyorogsz?

- Semmin… - Mondta még mindig mosolyogva. Az út további részén csendben haladtunk.

Miután hazamentünk mondtam apának, hogy áthívom Zachet. Felmentem és hívtam. Igaz, hogy ballal kicsit béna voltam de végül sikerült. Kis ideig kicsöngött majd felvette.

- Szia! Na mi újság?

- Helló! Jöhetsz. Megdumáltam apuval és semmi baja vele. Nem úgy, mint egyeseknek…

- Ric?

- Igen. Teljesen az agyamra megy…

- Nyugi már. Na indulok. 10 perc és ott vagyok. Addig, szia!

- Szia! – majd megszakította a vonalat. Lementem, azaz lementem volna, ha nem hallom, hogy Ric mit kezd el mondani apának.

- Apa, nem tudom, mit szólsz majd ahhoz, amit mondani fogok de…

- Ahhj mit csináltál már?

- Én ugyan semmit de Lena ő… - ezt már nem! Nem fogja ő itt kitalációkkal etetni apát. Folytattam az utam lefele halkan így nem hallották, hogy megyek és Ric beszélt tovább. – odament hozzá a parton egy gyerek és teljesen leteperte…

- Pontosan mit értesz a leteperte alatt?

- Azt, hogy ott csókolgatta. Még jó, hogy ott voltam, mert különben öhm.. érted mire gondolok.... – na ezt már tényleg nem hagyhattam!

- Hazudj már jobbat és nagyobbat drága testvérkém… - szóltam közbe.

- Te… Te mindent hallottál?

- Igen.

- De ugye ez nem igaz, - szólalt meg apa

- Persze, hogy nem. Csak éppen az a baj, hogy Ric mindent túlreagál és kiszínez… - gyilkos pillantással néztem az illetőre majd apához fordulva folytattam - Apa. Ő az, akiről beszéltem. De most kimegyek, mert nemsokára itt lesz. – indultam kifelé de az ajtóban visszafordultam. – Ja és Ric! Ha nem találsz szakmát, nyugodtan elmehetsz színésznek. – Alig, hogy kimentem már fel is tűnt a sarkon Zach. Elkezdtem felé sétálni és félúton össze is találkoztunk és egyből megöleltem. Jó szorosan. Bár egy kicsit meglepődött de visszaölelt.

- Mi a baj?

- Csak az, hogy a bátyám hazudik rólam az apánknak, és még ő mondja ’szentnek’ magát… - mondtam és szorosabban ölelt majd elengedett, két keze közé fogta az arcom és megcsókolt.

- Nyugi. Emiatt ne húzd fel magad. – olyan cuki volt, hogy egyből le is nyugodtam.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá. - Most menjünk. – felajánlotta a kezét én pedig belekaroltam.

Miután visszaértünk a házba majdnem mindenki ott várt minket. – Zach, bemutatom az apám Niklaust. Apa ő itt Zach.

- Helló! Örülök, hogy megismerhetlek. Szólíts csak Niknek.

- Köszönöm Nik. Én is örülök, hogy megismerhetlek. – fogtak kezet.

- Zach, ő itt Derrick.

- Helló! Hívj Dicnek.

- Örvendek Dic.

- Zach, ő Alaric – szerintem neki is feltűnt, hogy nem úgy mutattam be mint a többieket.

- Helló! – láttam, hogy nehezére esik még köszönni is… most még gyilkosabban néztem rá.

- Helló!

- Apa! Nagyi hol van?

- Elment venni az ebédhez cuccokat.

- Oké. Mi most felmegyünk, ha nem baj.

- Menjetek csak. – elindultunk felfele de a lépcsőnél de még utánunk szólt. – Zach!

- Igen?

- Remélem, maradsz ebédre?

- Persze. Köszönöm. – apa csak bólintott majd felmentünk beszélgetni.

 

 

 

5. fejezet – Titkok 2.

/tudom, hogy 2 részt ígértem de abból a 2-ből 3 lesz/

 

 

Mikor hazaértünk egyből felrohantam a szobámba és idegességembe ütni kezdtem a falat mire feljött apa és kérdezte, hogy mibajom.

- Ric… - mondtam de ő csak hülyén nézett… tényleg… ő nem anya… nem tudja, hogy milyen… - Még mindig azt hiszi, hogy nem tudok magamra vigyázni…

- És nem így van?

- Nem… az agyamra megy azzal, hogy élni sem hagy annyira ”félt”… – rajzoltam macskakörmöt a levegőbe és ekkor elkezdett fájni a kezem.

- Mi a baj? – kérdezte apu, mert az arcom is megrándult…

- Fáj a kezem.

- Gyere. Elmegyünk a kórházba, hogy megnézzék.

- De biztos nincs semmi baja. – ellenkeztem.

- Gyere. - húzott fel a másik kezemet fogva.

- Jólvan nem kell rángatni… - lementünk és ott volt Ric is ezért ismét ideges lettem és kissé morogva fújtam ki a levegőt.

- Nyugi. – mondta nekem majd Richez fordult. – Ric mi elmegyünk. Majd jövünk.

- Hova mentek?

- Nem mindegy az neked? Semmi közöd hozzá! – majd kimentem és ki akartam nyitni a kocsi ajtaját de elfelejtettem, hogy fáj a kezem és egy nem éppen halkat sikítottam… Erre Ric kifutott majd mögötte apu is lassan kiballagott…

- Mi van veled? – kérdezte Ric de én válasz helyett ballal kinyitottam a kocsi ajtaját és ugyan azzal a kezemmel becsuktam egy kicsit erősebben mint kellett volna. – Mibaja? – kérdezte most apától.

- Azt mondta, hogy túlságosan is félted…

- És azért sikított?

- Majd ha hazajöttünk elmondom. – Majd odasétált a vezető oldalhoz és beszállt.

- Végre indulunk. – mondtam az orrom alatt de meghallotta.

- Tudod Ric csak félt.

- Az addig oké de ne ennyire… Én tökéletesen meglennék nélküle.

- Ne mondj már ilyet…

- De ez az igazság… - sóhajtott majd néma csendben mentünk a kórház felé. Ott odamentünk az információs pulthoz és elmondtuk, hogy mi a bajom. Azt mondták, menjünk a 2. emeletre és a 23-as ajtó a röntgené és menjünk be.

- Előtte elmehetek a mosdóba? – kérdeztem pedig csak fel akartam hívni Zachet.

- Menj. Fent találkozunk. . megvártam, míg felment az elsőre majd elővettem a telefonom és a számot, amit Zach adott, bepötyögtem és hívtam.

- Haló! – szólt bele. Istenem olyan jó volt hallani a hangját.

- Szia! Lena vagyok.

- Végre. Mi volt a tesóddal? Elmondta apádnak?

- Semmi és nem. De miatta ideges lettem és a falon töltöttem ki a dühöm. Most kórházban vagyunk.

- Mi történt?

- Még nem tudjuk. Csak fáj és kicsit bedagadt. Most megyünk majd röntgenre.

- Mentek?

- Igen. Apám és én.

- Szerintem eltört vagy megrepedt a kezed. És hogy hívsz, ha apáddal vagy?

- Azt mondtam, hogy mosdóba megyek.

- Akkor menj! Nehogy lebukj! – hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog, amitől én is elmosolyodtam. – Szia.

- Majd küldök egy SMS-t, hogy mi a helyzet. Szia.

- Oké. – majd letettük, elmentettem a számot és felmentem az emeletre.

- Mi tartott eddig? – kérdezte apu.

- Felhívtam Dicet is. Majd ha végeztünk, küldök neki 1 SMS-t. - azzal bementünk, megröntgeneztek és kiderült, hogy megrepedt. Ezen elmosolyodtam és apa csak lesett.

- Most meg min vigyorogsz?

- Semmin. – majd lesétáltunk és leültem, amíg apa elrendezi a papírokat addig írtam Zachnek.

- Szia! Végeztünk és igazad lett… Megrepedt.

- Sajnálom. Akkor mostanában nem fogunk találkozni ugye?

- Miért? Szerintem apám elenged otthonról és te is jöhetnél hozzánk…

- Szerintem nem lenne túl jó… - kicsit felment bennem a pumpa és már nem érdekelt apa úgyhogy felhívtam. – Hogyhogy felhívtál?

- Figyelj! Apám nem fog semmit sem csinálni veled mert tudná, hogy megutálnám… - ekkor már álltam és fel-alá járkáltam.

- Hát oké… Ha hazaértetek hívj, hogy akarsz-e pihenni vagy nem és átmehetek-e.

- Oké. Szia.

- Szia. – letettük és megfordultam ekkor megláttam apát aki kicsit furcsán nézett.

- Ki volt az?

- A barátom.

- Neked nincs is barátod…

- Nem volt… De már van. És ha érdekel ma átjön hozzánk és szeretném ha a pletykák nem válnának valósággá!

- Milyen pletykák?

- Azok, hogy azért nincs barátom, mert mind fél tőled és elüldözted őket… És tudok mindent a múltadról.

- Oké legyen… - elindultunk a kocsihoz majd haza.

4. fejezet – Titkok 1.

(lesz 2. is)

 

Miután befejeztem Blairrel a beszélgetést kapcsoltam valami zenét és maxra tekertem a hangerőt. Sajnos nem sokáig elveztem ugyanis feljött Dic és szólt, hogy kacsoljam ki mert beszélni akar velem ezért kikapcsoltam. ( https://www.youtube.com/watch?v=5L_ZdM7nmzo <-- ezt hallgatta Lena)

- Miről van szó? – kérdeztem

- Falaztam neked ezért jogom van tudni, hogy hol voltál és kivel..

- Ne kezdd már te is..

- Mit ne kezdjek?

- Hát a kérdezgetést..

- Nem akartam elmondani apának, de ha nem mondod el, akkor el fogom..

- Jó elmondom de ne szólj közbe. Oké?

- Jólvan.

- Úgy volt, hogy hétfőn elmentem a Mc Donald’s-ba és ott voltak azok is, akik múltkor beszóltak. Leültem a tőlük legtávolabb lévő helyre. Elkezdtem enni, és már majdnem végeztem mikor odajött az egyik srác közülük és leült elém. Az, amelyiknek múltkor nekimentem. Szóval leült és bocsánatot kért majd meghívott egy buliba, ami nála volt és én igent mondtam. Hazafele megláttam egy piercing és tetováló szalont és csináltattam tetkót is és pieringet is. Majd elmentem venni valami ruhát aznap estére és mikor hazajöttem, elkezdtem készülődni. Mire ott volt az idő, hogy induljak lementem és azt hittem, hogy senki nincs itthon vagy alszanak, de apa meglátott és elkezdett kérdezgetni, hogy hova megyek és, hogy ki engedett el. Azt hazudtam, hogy te.. és azért mert Ric úgysem engedett volna a nagyi, pedig nem hazudott volna apának. Elhitte és éppen indultam volna mikor feltűnt neki a tetkóm és nem akart elengedni. Sok mindent vágtam a fejéhez és utána elrohantam. Odaértem a buliba és nagyon jól elvoltam. Megtudtam annak a srácnak a nevét, amelyiknek nekimentem a parton és meghívott és

- Úgy mentél el a buliba, hogy még a nevét sem tudtad??

- Megígérted hogy nem szólsz közbe, de amúgy igen. Na szóval megtudtam a nevét és egész a buli végéig táncoltunk, ami hajnali 4 óráig tartott. A végén megkérdeztem, hogy nem aludhatnék-e ott, mert nem volt kedvem apa miatt hazajönni. Ott aludtam és délután 5 órakor keltem és azt mondta, már ne jöjjek haza ezért nem is jöttem.. meg amúgy sem volt kedvem hazajönni. Beszélgettünk és megismerkedtünk jobban és este felé pedig lefeküdtünk aludni. Másnap hajnali 5 körül ébredtem és mivel korán volt még visszaaludtam utána csak 8 körül keltem fel. Jönni akartam haza de ő azt mondta, hogy egyek előtte. Ettem utána hazakísért de ahogy megtudta, hogy ki az apám el is ment. Nem tudod, hogy miért?

- Öhhmm.. tulajdonképpen de.

- Akkor nyugodtan elmondhatod..

- Előbb fejezd be.

- Vége.. Hazajöttem és ennyi. Most te jössz. – kicsit hezitált, hogy elmondja-e de végül belekezdett.

- Jólvan.. Akkor történt ez az egész mikor még kicsik voltunk és egy ideig itt laktunk. Akkoriban apa híres volt…

- Mi miatt?

- Ő egy.. egy.. biztos tudni akarod?

- Igen.

- Oké.. Ő egy maffiavezér volt.

- MI???

- Így igaz… attól, hogy már régen kiszállt még ismerik és félnek tőle. Ezért van az, hogy a barátod olyan gyorsan hazament..

- Lemegyek és megkérdem, hogy ez igaz-e..

- Ne kérdezd meg… Nem igazán büszke arra az időszakra… és nem is értem, hogy miért akadt ki a tetoválásodon… Neki is van..

- Milyen?? És hol, hogy még sosem láttam??

- A hátán és a mellkasán. A hátán nem tudom, hogy mi.. A mellkasán pedig 2 sárkányféleség.

- Azta.. Így már értem, hogy miért volt olyan Zach...

- Nem megyünk le?

- De… Menjünk… - lementünk és mindenki lent volt és valamit csinált, apán fehér póló volt és kicsit átlátszott a tetoválás, amin megakadt a szemem. Azt észre is vette és kicsit morgott… - Apu!

- Igen?

- Szeretnék bocsánatot kérni a hétfőiért..

- Semmi baj.. Én is voltam fiatal.. Jut eszembe… Nem akartok lemenni a partra? Olyan jó idő van..

- Nekem 8.. Ric? Dic? – fordultam feléjük

- Mehetünk. – mondták egyszerre

- Oké. Átöltözöm és mehetünk. – felmentem gyorsan átöltöztem egy kockás bikinibe felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót és lementem. Addigra a többiek is elkészültek és elindultunk és nem sokára odaértünk. Levettem a nadrágot és a pólót és bementem a vízbe. A fiúk is bejöttek és ökörködtünk. Jobban belegondolva Dicel több mindent meg tudok beszélni, mint Ricel mert ő nincs mindig azon, hogy ”Jajj hogy tehetted ezt?” ő inkább olyan, hogy hagy csináljam azt, amit akarok majd a hibáimból tanulok. Egy idő után kimentem a partra és néztem, ahogy hülyéskednek majd egyszer csak valaki megsimogatta a kezem. Hátranéztem és láttam, hogy Zach az. Gyorsan visszanéztem a bátyáimra akik pont háttal álltak. Visszafordultam Zachez és megcsókoltam. Megzavart egy hang és felé kaptam a fejem és kicsit ijedten néztem rá ő meg tiszta dühösen Zachre.

- Te mit csinálsz? – fordult most felém.

- Én.. én.. én csak..

- Nem mind egy az neked? Azt csinál amit akar.. – kelt a védelmemre Zach

- Nem téged kérdeztelek!

- De az én válaszomat kaptad.

- Jólvan hagyjátok már abba. Zach – fordultam felé – kérlek, most menj el! – gonosz pillantást vetett Ricre, majd megcsókolt és a fülembe súgott valamit.

- Ha engednek akkor 5-kor gyere át. Ha nem akkor hívj fel. Itt a számom. – és a kezembe nyomta majd elment. Ekkor Ric felé fordultam.

- Te pedig! Ne szólj bele az életembe! – el akartam menni haza de Ric megfogta a karom

- Miért nem szóltál róla? – bökött arra amerre Zach ment.

- Azért mert tudtam, hogy ezt fogod csinálni… - majd megjelent Dic és lenyugtatta majd felöltöztem és elindultunk haza….

 

 

 

(ha tetszik a történet, akkor likeold ezt: http://www.facebook.com/pages/Nagy-utaz%C3%A1s/145744778889847 )

 

 

3. fejezet – A buli

 

Elkezdtem készülődni. A smink füstös lett. Miután elkészültem összepakoltam egy táskába a fontosabb cuccokat (telefon, tükör meg ilyesmi) és lementem.

- Hova mész ilyenkor?

- Most ezt muszáj volt? Rám hoztad a szívbajt..

- Azt kérdeztem, hogy hova mész ilyenkor.

- Egy buliba.

- És ki engedett el?

- Öööö.. Dic.

- Oké. Vigyázz magadra!

- Jó. Szia! – huhh ezt megúsztam

- Állj csak meg egy kicsit?? – ahhj mit akar már megint? Muszáj pont az ajtóba?

- Miaz?

- Mi az ott a hátadon??

- Mivan?

- Gyere vissza egy kicsit! – fhu ez nem igaz…

- Ahhj.. El fogok késni. Mivan?

- Lehet nem is fogsz menni.

- Mivan? Miért?

- Neked tetoválásod van? – Jujj de piros a feje..

- Igen. És piercingem is. Van valami problémád vele?

- Van! Nem mész sehova!

- Mivan? Anyu simán megengedné, de te mindent túldramatizálsz.

- Ez nem igaz.

- Ó igaz is. Csak nálam dramatizálsz túl mindent… A bátyáim mindig tökéletesek voltak igaz? Mindig is ők voltak a kedvenceid, engem pedig mindig is utáltál! – nem érdekel, hogy mond-e még rá valamit csak elrohantam. Közben könnyben ázott a szemem, ami nem volt jó, mert lefolyik a sminkem, ezért visszatartottam. Mikor oda értem a megadott címre összeszedtem magam és becsengettem. Az a srác nyitott ajtót. Behívott majd adott egy pohár sört.

- Figyu! Nincs valami erősebb pia?

- Hát.. tulajdonképpen van.

- Most mivan, hogy így nézel?

- Hát.. csak nem látszik ki belőled, hogy az erősebb italokat csíped. De gyere és adok. – átmentünk a konyhába és adott valami erősebbet. Jägermeister.

- Köszi.

- Jössz táncolni?

- Persze. – a táncparkettre sétáltunk és elkezdtünk táncolni. Majd eszembe jutott, hogy nem is tudom a nevét.

- Öhm.. Amúgy mi a neved?

- Zach. Zach Armstrong. És a tiéd?

- Lena. Lena Johnson. – ezzel be is fejeztük a beszélgetést és táncoltunk tovább. Nem is nagyon hagytuk abba, csak amíg ittunk. A buli végére majdnem teljesen lerészegedtem. A bulizók hajnali 4 körül indultak hazafele.

- Zach nem baj, ha itt maradok? Semmi kedvem hazamenni. – elszomorodtam és bűntudatom is lett apu miatt amit szerintem Zach is észre vett így azt mondta, hogy maradhatok.

- Köszi. – leültem a kanapéra, levettem a cipőm majd hirtelen megcsókolt. Az én reakcióm jobban meglepett, ugyanis visszacsókoltam. Normális esetben ellöktem volna magamtól, de ez nem volt normális helyzet és nem csak, azért mert volt bennem egy ”kicsi” hanem mert Zach tényleg tetszett nekem. Majd vadabbul kezdett el csókolni és elkezdte felfelé húzni a felsőm majd a melltartóm is. Utána az ő felsőjét is levette, és utána levette a nadrágom majd az övét kicsatoltam és kigomboltam a farmerét és lehúztam róla. Végigsimított nyakamon, majd a mellemen. Majd belém hatolt. Kicsit fájt de megérte ugyanis nagyon jó volt. Nemsokára éreztem, hogy el fogok menni és ő is. Már teljesen lihegtünk és el is menünk. Utána ledőlt mellém és feküdtünk. Kis idő múlva el is aludtam. Mikor felkeltem ránéztem Zachre és ő engem nézett.

- Hány óra? – ránézett az órájára és válaszolt.

- 5:13. Mert? Sietsz?

- Nem nagyon, és amúgy is korán van.

- Akkor neked hány óra a nem korán? – nevetett

- 9-10 óra körül. Amúgy mikor keltél?

- 1 órával ezelőtt.

- Akkor délután 5:13 van??? – akadtam ki

- Igen. Baj?

- Hát.. Egy kicsit.

- Oh. Akkor ott vannak a ruháid. Kimenjek, amíg felöltözöl?

- Ha megtennéd. – erre már nem mondott semmit csak kiment én pedig felöltöztem majd bementem abba a szobába, amelyikbe Zach.

- Öhhm.. Én megyek. Szia.

- Várj! Amíg te aludtál csináltam neked valamit. – meglepedten néztem rá majd felemelte a kezem és felkötött rá egy karkötőt.

- Köszönöm ez gyönyörű. – majd megcsókoltamés megint kezdődött elölről és megint nagyon jó volt.

- Most hány óra van? – felnevetett majd megmondta

- Fél 7.

- Apám ki fog nyírni.

- De majd csak holnap. Mert már itt maradsz ma este ugye? – olyan cukin nézett, hogy nem lehetett nemet mondani.

- Persze.

- Akkor gyere! Megmutatom a szobámat. – mondta vidáman.

- Nincs valami hosszabb inged vagy pólód, hogy ne legyek 3 napig ugyan abba a ruhába?

- Persze, hogy van. Szedd össze a ruháid és gyere. – miután összeszedtem a ruháim odamentem hozzá, megfogta a kezem és kimentünk a nappaliba onnan meg egy lépcsőn fel egy szóbába.

- Ez az én szobám. Tudom kicsit, rendetlenség van de elnézheted.

- Kicsit. – nevettünk. – Öhhm.. akkor adsz valami felsőt?

- Igen. – Kinyitotta a szekrényét  és kivett egy piros kockás inget. – Nadrág kell?

- Van rám való?

- Van. – kicsit furán néztem – De persze nem az enyém. A nővéremé.

- Hát ha megengedi akkor kell. – kicsit kiment majd egy fekete farmerrel tért vissza.

- Tessék. Remélem jó.

- Köszi. – felvettem és pont jó volt rám. – Tökéletes. És most mit csináljunk?

- Nem tudom. Beszélgessünk?

- Oké. Valami téma? – lefeküdtünk az ágyra én pedig a fejem a mellkasára tettem.

- Van testvéred?

- Igen. Ikrek. Akikkel a parton voltam. Neked van a nővéreden kívül másik?

- Igen. Van még egy öcsém. Hogy hívják a tesóidat?

- Ric és Dic. És a te tesóidat?

- Caroline és Jeremy. És a szüleid?

- Elváltak. Anyám Párizsba apám meg itt él. Most azért jöttünk ide. És a tieid?

- Nemrég meghaltak. Caroline már 20 éves így ő lett a gyámunk. – basszus

- Bocsánat, én nem tudtam.

- Hogy is tudhattad volna? – basszus ezt elbasztam.

- Sajnálom. – majd megöleltem és ő visszaölelt. Sok ideig így voltunk majd elaludtunk.

 

Szerda

Egyszer felkeltem és körülnéztem a szóbába, hogy van-e bent óra és volt az ágy melletti kis éjjeliszekrényen. 5:31-at mutatott ezért még visszafeküdtem. Később felkeltem és éreztem, hogy Zach simogatja a hátam. Felemeltem a fejem és ránéztem.

- Szia.

- Szia. – és megcsókolt. – Nem vagy éhes? – és épp hogy ezt kimondta korgott a hasam, amin mindketten nevettünk. – Gyere, csinálok neked valamit.

- Te tudsz főzni?

- Kicsit. – kinyitotta a hűtőt és belenézett. Addig én leültem egy bárszékre a pulthoz. – Szereted a rántottát?

- Igen. – amíg ő megcsinálta addig én őt néztem majd hirtelen rám nézett.

- Miaz? – kérdezte mosolyogva.

- Semmi. Jut eszembe.. – gyorsan ránézett az órájára és mondta az időt.

- 8:40 – nevetnem kellett.

- Te olvasol a gondolataimban?

- Nem csak gondoltam, hogy azt kérded majd. Na ez kész. Menj fel és öltözz át ha akarsz míg hűl egy kicsit.

- Oké. – felmentem és átöltöztem. Mire leértem nem volt annyira meleg a rántotta így neki kezdtem enni. – Nem kérsz? – mutattam a tálra. Elővett egy villát és megettünk ketten. Miután megettük átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra egy kicsit.

- Na nekem mennem kell. Nem tudod, hogy hol a táskám?

- De. Ott van az asztalom. – elmentem a táskámért utána vissza az ajtóhoz.

- Akkor megyek.

- Hazakísérlek jó?

- Oké. – kézen fogott és elindultunk haza. – Előre félek.

- Miért?

- Apámmal eléggé összevesztünk a tetoválás és a piercing miatt..

- Szerintem jól áll. – mosolygott majd megcsókolt. Olyan szép a szeme.

- Hány óra?

- 9.

- Amúgy nem vagyok én ilyen időmáiás vagy mi de remélem érted. Egyébként itt vagyunk.

- Itt laktok?

- Igen

- Az apád Niklaus Johnson?

- Igen de miért?

- Akkor én most megyek. Szia. – megcsókolt majd elment. Én pedig felkészültem arra ami bent vár majd és beléptem. Szerencsére Dic volt a nappaliban egyedül.

- Dic! Ha apa kérdezi te engedtél el. Ha kérdezte akkor meg bukta.

- Nem kérdezte. De hol voltál?

- Egy buliba.

- 2 és fél napig? – éreztem, hogy itt elpirulok. – Egy fiúval ugye?

- Jön apa. Majd később elmondom. – suttogtam neki mire ő csak bólintott. – Szia apu! Figyelj! Én.. – kezdtem volna bele de ő félbeszakított.

- Hol voltál 2 és fél napig?

- Megmondtam, hogy egy buliba megyek. – most Dichez fordult

- Dic tényleg te engedted el?

- Igen én. Nem kellet volna?

- Láttad te a hátát? És a száját? – ekkor Dic jobban megnézett és körül is járt és meglepődött.

- Engem csak felhívott.

- Ha én nem is kellek ide akkor felmegyek.

- Na nem úgy működik az!

- Jajj apu most mit kell úgy kiakadni ezen? Az én életem. Majd ha megbánom akkor levetetem vagy valami.

- Most nem arról akarok veled beszélni, hanem arról, hogy melyik buli tart 2 és fél napig?

- Csak 1 napig tartott és ott aludtam, mert nem akartam részegen hazajönni. Egyéb kérdés?

- Egyedül aludtál ott?

- Nem. Volt ott még egy lány.

- Jól van, mehetsz.

- Köszönöm őfelsége. – azzal feltrappoltam a szobámba és elővettem a laptopomat és felmentem a közösségi oldalakra. 1 üzenet volt. Vagyis annyit írt ki de mikor megnéztem akkor vagy 50 volt. Persze mind Blairtől...

 

Hétfő, 16:30

Blair

Szia! Vagy?

Blair

Hétfő, 18:30

Még mindig nem vagy itt?

Blair

Hétfő, 20:30

Elraboltak vagy elvették a géped?

Blair

Hétfő, 23:30

Nem vagy igaz! Miért nem írsz vissza?

Blair

Kedd, 8:20

Még mindig nem írtál. Biztos valami bajod lett.

Blair

Kedd, 12:00

Ha 2 órán belül nem írsz felhívom Dicet!

Blair

Kedd, 14:00

Felhívtam Dicet és azt mondta, hogy nem tudja hogy hol vagy. Ha feljössz, kapsz tőlem!!

Blair

Kedd, 16:00

Komolyan mondom hívni fogom a rendőrséget vagy apukád!!

Blair

Kedd, 18:00

Felhívtam apukád, és azt mondta, hogy valami buliba vagy már tegnap óta. Nekem erről miért nem szóltál mikor beszéltünk??

Lena

Ma 10:00

Szia! Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat! Tényleg egy buliba voltam és ott volt egy srác és vele volt az első. Nagyon jó volt és a szeme. Ha látnád, elolvadnál olyan szép. Van egy nővére és egy öccse. A szülei meghaltak és a nővére a gyámjuk, akit Carolinenak hívnak. Az öccsét pedig Jeremynek. Még főzni is tud és csinált nekem egy szíves karkötőt. Röviden ennyi. Most vagy?

Blair

Ma 10:01

Szia! Jujj tényleg *-* Ez nagyon jó hír. Majd meg kell mutatnod a karkötőt!!! Ezen kívül valami újság?

Lena

Ma 10:02

Nem sok minden. Csak apuval megint össze vagyunk veszve Dic pedig falaz nekem.

Blair

Ma 10:03

Min vesztetek már össze megint?

Lena

Ma 10:03

Hát…Csináltam egy tetoválást és piercinget.

Blair

Ma 10:03

MIVAAAAN???

Lena

Ma 10:04

Igen.. Ugye, hogy mindent túldramatizál??

Blair

Ma 10:04

Lena. Szerintem se volt jó ötlet. Mivan ha később megbánod vagy valami? Mit csinálsz majd velük? Jó mondjuk a piercinget ki tudod szedni de a tetoválással mi lesz?

Lena

Ma 10:05

Ne kezd már te is! Majd leszedetem… de nem fogom megbánni.

Blair

Ma 10:05

Jó.. Te tudod.. De nekem mennem kell

Szia!

Lena

Ma 10:05

Oké. Szia!

2. fejezet - Meghívás

*Lena szemszöge*

 

Miután felkeltem, majd felöltöztem. Egy fekete halálfejes szoknyát, hozzá rózsaszín-fekete övet, fekete felsőt és fekete-rózsaszín cipőt vettem fel. Hozzá egy dobókockás nyakláncot és fülbevalót, majd lementem reggelizni valamit.

Kinyitottam a hűtőt de nem találtam semmit ezért eltettem a pénztárcát a táskába és elindultam körbenézni a városba.

Megláttam egy Mc’Donalds-ot és mivel éhes voltam bementem enni. Pechemre bent volt az a ’banda’ akikkel tegnap a parton összetűzésbe kerültünk. Azon gondolkoztam, hogy megfordulok és kimegyek de helyette végül odamentem a pulthoz és kértem egy sült krumplit és egy kólát. Utána leültem a tőlük legtávolabb lévő helyre és elkezdtem enni. Már majdnem befejeztem mikor odajött hozzám az a srác akinek tegnap nekimentem.

- Hello! – köszönt.

- Hello!

- Figyelj! Bocs, hogy tegnap olyan undok voltam veled de..

- Semmi baj, én mentem neked szóval nekem kéne bocsánatot kérnem tőled. – szóltam közbe. Kínos csend lett amit ő tört meg.

- Öhm.. nincs kedved eljönni a bulimba? – teljesen ledöbbentett a kérdése. Jó pár másodpercig csend volt majd levette a napszemüvegét ami eddig rajta volt és ebből tudtam, hogy válaszolnom kellene valamit de nem tudtam mert olyan gyönyörű kékeszöld szeme volt, hogy a lélegzetem is elakadt. Gondoltam valamit csak ki kéne bökni így igent mondtam.

- Oké akkor este találkozunk. – leírta a címét utána felvette a napszemüvegét és elindult de 1 lépés utána vissza lépett és lopott egy sült krumplit amin csak mosolyogtam. Megettem a maradék sült krumplit és a kólát és elmentem szétnézni a városba. Megálltam egy piercing és tetováló szalon előtt és elgondolkodtam, hogy vajon apu mit szólna hozzá. Tuti kiakadna de nem nagyon érdekelt így bementem és csináltattam 2 piercinget és 1 tetkót.

Miután végeztem elmentem venni valami ruhát az esti buliba. Majd hazamentem és felsurrantam hogy senki se lásson meg és elkezdtem készülődni a buliba.

 

1. fejezet - Indulás az útra

*Lena szemszöge*

-Lena siess már! Nem kell az egész cuccodat vinned.. csak 3 hétre mentek.. - mondta anyu és én már a plafonon voltam tőle mert már vagy tizedjére mondta el, hiába mondtam neki kilencszer, hogy nem tudom becsukni azt a hülye bőröndöt..

- Ric gyere már egy kicsit!! – szóltam a bátyámnak aki már bent is termett

-Miaz? – jött be komor arccal. Rohadt kedves mondhatom…

-Nem segítenél becsukni a bőröndöt? – néztem rá boci szemekre mire ő elnevette magát, majd utána én is :)

-Na ez kész. Még valamit?

-Köszi de egyenlőre semmit :D

-Rendben akkor én megyek..

-Ó még valami! Nincs a terveid közt levinni? – mutattam a bőröndre vigyorogva ő meg nem is válaszolt csak visszajött, felemelt és ledobott az ágyra majd levitte a bőröndöm.. – Köszi :)

-Ugyan.. –lementem utána majd beültünk a kocsiba és mentünk egyenesen a reptérre. Mikor kiértünk felszálltunk a gépre és indultunk Floridába.

*pár órával később*

Nem volt rövid az út Párizsból Floridába, aludtam is a repülőn. Mikor leszálltunk apa várt minket. Meglepődtem, hogy egyedül. Eddig mikor jöttünk mindig valami csaj volt mellette de most egyedül volt.. Köszöntünk neki majd ”hazamentünk” a nagyiékhoz. Vagy 1 órát beszélgettünk aztán felmentem a szobámba, átöltöztem és lementünk a partra a bátyáimmal. Alig hogy leértünk 1 ”bandába” botlottunk akik persze egyből belém kötöttek de a bátyáim megvédtek. Megköszöntem nekik, majd bementünk a vízbe. Persze engem dobáltak bele a vízbe… -.-

-Elég már na. Én most hazamegyek. – durciztam be

-Haza? Nem volt elég egy repülőút??

-Haha.. Mintha nem tudnátok, hogy-hogy értettem.. – majd hátat fordítottam nekik és kimentem a partra akol pechemre nekimentem egy srácnak.

-Bocsánat! Én csak..

-Nem tudsz a lábad elé nézni? Vak vagy-vagy mi? – már majdnem sírtam de tartottam magam..

-Na figyelj te nagyképű egoista majom! Bocsánatot kérem mit akarsz még?? Azt, hogy boruljak térdre előtted vagy mi? Csak mert azt várhatod!! – üvöltöttem le a fejét amire persze az egész part ránk szegezte a tekintetét.. Tipikus… De erre már legalább nem válaszolt semmit mert gyorsan elsétáltam haza ahol felmentem a szobámba, elővettem alaptopom és felmentem a közösségi oldalakra.. Blair persze egyből rám írt, hogy mi van velem.. pedig nem is olyan rég jöttünk el otthonról.. Meséltem neki a mai napról és a repülőútról. Ez ment estig majd megírtam neki, hogy hiányzik és hogy holnap is beszéljünk mert mennem kell. Elköszöntünk majd lefeküdtem aludni és azzal a sráccal álmodtam a partról csak kicsit fura álom volt, mert nem is ismerem, sőt.. inkább utálom de azt álmodtam, hogy csókolózunk.. Hát fura egy álom volt.